Kiskorom óta műszaki beállítottságú vagyok, mindig is tudtam, hogy műszaki területen szeretnék tovább tanulni és a későbbiekben dolgozni.
Gyerekkorom legmeghatározóbb időszaka volt, amikor több barátommal együtt elkezdtünk motorozni, olyan típusokat választottunk, melyek megfizethetőek voltak számunkra, cserébe nagyon sokat kellett szerelni őket (ezt nem tudtuk az elején). A motorozásokat számtalan szerelési óra követte vagy éppen előzte meg, de ilyenkor jó tapasztalatokat szerzett az ember. Megtanult készség szinten számtalan szerszám helyes használatát és egy átfogó képet kapott a belsőégésű motorok működéséről. Sajnos nem egyszer előfordult, hogy nem tudtuk megoldani a problémát, mivel az meghaladta az akkori tudásunkat. Természetesen ez még jobban arra ösztönzött, hogy továbbtanulásom kamatoztatható legyen minél előbb és teljes gázzal élhessünk a szenvedélyünknek.
A motorozás mellet volt még egy nagy szerelem, ami nem más, mint a kajak volt. Szerintem az evezés ezen válfaja az egyik legszebb és legösszetettebb sportok közé tartozik. Amellett, hogy az ember rengeteg kilométert evez, különböző sportokkal készíti fel szervezetét a kajakozás kihívásaira. Ilyen sportok voltak a erőnléti edzések, a futás, kerékpározás, illetve az úszás. Nagyon szerettem ezt az egészet, mivel egy nagyon jó csapat tagja lehettem, több gyerekkori barátommal együtt tudtunk ennek a sportágnak élni, és barátságainkat elmélyíteni.
Sajnos ahogy teltek az évek elérkezett az a pont amikor választani kellett a két nagy szenvedély között. Mivel a kajakozás akkor eredmények terén előrébb volt, mint a motorozás, így egyértelműen abba az irányba mentem tovább. Akkoriban elég feszített iramban zajlottak az edzések, heti hat, de inkább hét edzésünk volt és ahogy fejlődtünk és szemmel láthatóak voltak az eredmények, úgy a hétköznapokban a napi két edzés is bekerült az életembe. Mivel szerettem ezt csinálni, kicsit alább adva a műszaki irányítottságomnak, olyan középiskolát kerestem, ahol tolerálják ezt a mennyiségű sportot.
Rengeteg tanulópénzt fizettem akkoriban, de legnagyobb egy kezdő vállalkozás volt, amelynek tagja voltam és nem úgy alakult, mint ahogy azt én elképzeltem. Valamiért utána egyből beütött egy olyan érzés, hogy műszaki irányba kell még is csak mennem.
Sikerrel zártam a felvételi eljárást, így bekerültem az áhított egyetemre. Természetesen hideg zuhanyként ért az a tempó, amit ott tapasztaltam és persze elég nehéz volt felvenni a ritmust. Ekkor értettem meg mit is tanácsoltak korábban oktatóim. Akkora szakadék volt számomra a középiskola és az egyetem között, hogy teljesen elbizonytalanított és feltettem magamnak a kérdést, „én tényleg ezt akarom”?! Válaszom nagyon rövid időn belül meg is érkezett, „igen ezt”! Miután túléltem az első félévet egy igen komoly felzárkózás következett azért, hogy állami helyen maradhassak, szerencsére sikerült megcsinálni. A rengeteg hallgatói körök segítettek új, jó kapcsolatokat kialakítani, amely elengedhetetlen az egyetemi életben. Sajnos nem találtam meg az általam nagy tekintélynek örvendő motorkerékpárokat az egyetem falai között, mint hallgatói kör vagy valamilyen járműépítő kör, így az autók irányába fordultam. Nem áll messze a szívemtől ez a téma kőr sem, de ennek kettővel több kereke van, mint a másiknak. Remélem értitek!
Az első komolyabb egyetemi versenycsapat amelynek tagja voltam az a Shell echo-Marathone csapata volt, amellyel sajnos versenyekre nem sikerült kijutni anyagi problémák végett, de tanulmányi versenyeken többször is részt vettünk és igen szép eredményekkel zártunk. Mivel autó építésről volt szó elengedhetetlen, hogy az egyedi gyártásból ne vegyük ki a részünket. Itt sikerült olyan jól elsajátítanom az egyetemes marógépek használatát, illetve az eszterga gépekét, hogy az egyetem Anyag Tudomány tanszékére kerültem alkalmazottként. Forgácsolás mellet a hegesztést kezdtem elsajátítani, ami szintén jól sikerült, versenyekre jártunk a csapattal, ahol több jó helyezést is elértünk. Később Tudományos Diákkőri Konferencián is indultam szintén ebben a témában. Sikerült az első helyet elhoznom és jelölést kaptam Országos Tudományos Diákkőri Konferenciára. A témát önálló kutatásként folytatva egy tudományos cikk is született, amely az ESB 2022 kiadásában jelent meg.
Annyira beleástam magam a hegesztésbe, hogy a mesterképzésemet hegesztés szakirányon végeztem és elvégeztem az IWT/EWT és az IWE/EWE különbözeti képzéseket is. Számtalan konferencián vettem rész előadóként és hallgatóként, teljesen magával ragadott ez a tudományág.
A hegesztés mellet még az egyetemen újonnan alapult Formula Student csapat (OUR TEAM) kapitánya voltam 2019-2021 között. Több jóbarátommal alapítottuk a csapatot, amely mára már elég szép eredményeket ért el, és egy kiforrott csapatként üzemel. Sajnos nem volt időm egyszerre ennyi mindenre, hiszen rengeteget dolgoztam sokszor több helyen is. Így ahhoz, hogy egyetemi pályámat tovább tudjam folytatni és a PhD képzést el tudjam kezdeni, abbahagytam a különböző hallgatói körökkel a közös munkát.
Mivel az egyetemen nem tudtam folytatni a munkásságomat, tőlem kívülálló okok miatt, így más irányba haladtam tovább. Tanulva a múltból egyáltalán nem engedem el a műszaki oldalt folytatom munkásságomat teljes erővel.